Émlékoldal édesanyámrol

“Az Ő szíve megpihent a miénk vérzik,

a halál fájdalmát csak az élők érzik”


Elfáradtál az élet tengerén
Pihenj csendben a föld lágy ölén.

“Ha ránézünk sírodnak kövére
Szorgalmas munkádnak e sir lett a bére

Istenünk kérünk vedd helyettünk oltalmadba őt
Tárd ki kapudat, nyugodni vágyó lelke előtt

Emléked szívünkben örökké élni fog

Elmentél életed legszebb korában
Itt hagytál bennünket bús árvaságban”

Még most is hallom a hangodat
érzem kezed, hogy most is simogat”

A jó szülőket feledni nem lehet
Míg élünk ide hív a szeretet.

Egy tragikus pillanat ölte meg szívedet
Amely nem ismert mást csak a szeretetet

Megpihenni tértem, éltem alkonyán
Örök nyugalmat adj nekem jó atyám.

“Bánatunk végtelen, mert itt hagytál
bennünket hirtelen”

Nehéz – e kő, de nehezebb a bánat
Mely szívére borult az egész családra.