süviblog

Nézd az esőcseppet, ahogy végiggördül az ablakon!
Nézd a könnycseppet, ahogy lecsordul az arcomon!
Kint esik az eső, kopognak a cseppek a sírodon.
El sem búcsúzhattam! Elrohant az alkalom.


Fájó szívvel gondolok reád
minden keserves nap.
Minden pillanat ajándék,
amit az emléked ad.

Bársonyos reggel köszöntsön téged, de gyönyörű álmod ne érjen véget. A nap simogasson, mint ha ott lennék nálad, mintha én simogatnám gyengéden a vállad

Anyámhoz
Oly távol mentél tőlem, úgy zokog a szó
Érzésem elmondani nincs mihez fogható.
Könny gördül arcomon, s csillag tekinteted
Megkérdi miért sírsz? Hisz ott vagyok veled!

Nálam vagy mindig, mikor leszáll az éj,
Szólítlak mint gyermek, mikor fájdalom ér.
Hallom tisztán hangod, érzem kezed bársonyát
Ölelő karod átfon suttogod. Hisz vigyázok reád!

Karcsú tested pihen már rég, mégis érzem meleged
Homlokomra lehelt csókod, s kezemben puha kezed.
Könnyű lépted suhan felém, mosolyog szép szemed,
Ünnepeljük együtt! Hisz anyák vagyunk gyermekem!

Oly közel jöttél hozzám, úgy nevet a szó
Elmondom érzésem, mi kézzel fogható
Könny gördül arcodon, szelíd tekintetem
Megkérdi miért sírsz? Hisz itt vagy velem!