Ne hidd, hogy szeretlek csak több vagy az életemnél.
Ne hidd, hogy féltelek, csak aggódom Érted,
hisz nélküled kedvesem semmit sem ér az élet!
Ha olykor mégis meggyötör az élet,
azért most örülj a jónak, és a szépnek.
S szívedbe csendüljön mindig az ének:
Hogy vannak, akik mindíg szeretnek téged!
Szeress szívből mint a patak,
mely magas hegyek csillagaiból fakad.
S ha szerelmed hű és igaz,
cserébe mély szerelmet kapsz!
Gyönyörű szemedbe kedvesem csodálatos csilingelő csengők csilingelnek csendesen.
Látni nem lehet talán hallani sem, és csak az látja és halja ki úgy szeret mint én kedvesem
“Két csillag ragyog az égen, egyek ők már nagyon régen.
Szeretlek, suttogják váltig, egyik te vagy, én a másik.”
Ez a legszerelmesebb szív, mely nem tűr karcolást, mely inkább vérzik, mint szeressen mást.
Mielőtt elalszol gondolj rám, s én rád gondolok,
őrizd álmom míg én szépet álmodok!
Csendes éjszakán elkerül az álom,
mindig Rád gondolok, és hozzád vágyom.
Gondold azt, hogy ott vagyok veled,
és nézem a két szép szemed, hallgatom a lélegzeted.
A füledbe sugom, hogy nagyon jó veled!
Nem kell csillag az égről,
Korty az életvizéből,
Nem kell, hogy megvédj Mindentől
amitől félek csak szeress
Erre kérlek!!
Az élet rögös útján találkoznunk kellett,
hogy hitben, szeretetben éljünk egymás mellett.
Fogd hát meg a kezemet és én veled megyek,
rád bízom magamat mert nagyon szeretlek!
Ha este lefekszel és kinézel az ablakon,
keresd az égen a legszebb csillagot.
Ha azokra gondolsz, akik téged szeretnek,
gondolj majd rám is, mert én is pont így érzek…
Könnyes szemmel a hívásod várom,
a fájdalom ajtaját magamra zárom.
Bújtass el, hisz egyedül fázom,
s lelkedben szeress, ha néha hiányzom!
A rózsa csak egyszer nyílik És elhervad azután.
Szeretni csak egyet lehet, Tiszta szívből, igazán!
Soha nem gondoltam, hogy ilyen szép az élet,
amióta ismerlek én, csak azóta élek.
Szívem a szíveddel lágyan összedobban,
szeretlek kedvesem napról-napra, jobban
szeretlek édes szeretlek téged,
szeretni foglak amíg csak élek.
Kezem reszket szívem nehéz,
szeretlek téged ennyi az egész!
Van egy bűnöm mely fáj és éget, pedig csak két szó:
SZERETLEK TÉGED
Ha hiányoznék nézz fel bármely csillagképre,
csukd be a szemed és gondolj egy emlékre!
szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett,
minden édes csókot a számon felejtett.
De akkor tenne velem igazán szépet,
hogyha örökre nekem adna téged.
Ne hidd, hogy féltelek, csak aggódom Érted,
hisz nélküled kedvesem semmit sem ér az élet!
Ha olykor mégis meggyötör az élet,
azért most örülj a jónak, és a szépnek.
S szívedbe csendüljön mindig az ének:
Hogy vannak, akik mindíg szeretnek téged!
Szeress szívből mint a patak,
mely magas hegyek csillagaiból fakad.
S ha szerelmed hű és igaz,
cserébe mély szerelmet kapsz!
Gyönyörű szemedbe kedvesem csodálatos csilingelő csengők csilingelnek csendesen.
Látni nem lehet talán hallani sem, és csak az látja és halja ki úgy szeret mint én kedvesem
“Két csillag ragyog az égen, egyek ők már nagyon régen.
Szeretlek, suttogják váltig, egyik te vagy, én a másik.”
Ez a legszerelmesebb szív, mely nem tűr karcolást, mely inkább vérzik, mint szeressen mást.
Mielőtt elalszol gondolj rám, s én rád gondolok,
őrizd álmom míg én szépet álmodok!
Csendes éjszakán elkerül az álom,
mindig Rád gondolok, és hozzád vágyom.
Gondold azt, hogy ott vagyok veled,
és nézem a két szép szemed, hallgatom a lélegzeted.
A füledbe sugom, hogy nagyon jó veled!
Nem kell csillag az égről,
Korty az életvizéből,
Nem kell, hogy megvédj Mindentől
amitől félek csak szeress
Erre kérlek!!
Az élet rögös útján találkoznunk kellett,
hogy hitben, szeretetben éljünk egymás mellett.
Fogd hát meg a kezemet és én veled megyek,
rád bízom magamat mert nagyon szeretlek!
Ha este lefekszel és kinézel az ablakon,
keresd az égen a legszebb csillagot.
Ha azokra gondolsz, akik téged szeretnek,
gondolj majd rám is, mert én is pont így érzek…
Könnyes szemmel a hívásod várom,
a fájdalom ajtaját magamra zárom.
Bújtass el, hisz egyedül fázom,
s lelkedben szeress, ha néha hiányzom!
A rózsa csak egyszer nyílik És elhervad azután.
Szeretni csak egyet lehet, Tiszta szívből, igazán!
Soha nem gondoltam, hogy ilyen szép az élet,
amióta ismerlek én, csak azóta élek.
Szívem a szíveddel lágyan összedobban,
szeretlek kedvesem napról-napra, jobban
szeretlek édes szeretlek téged,
szeretni foglak amíg csak élek.
Kezem reszket szívem nehéz,
szeretlek téged ennyi az egész!
Van egy bűnöm mely fáj és éget, pedig csak két szó:
SZERETLEK TÉGED
Ha hiányoznék nézz fel bármely csillagképre,
csukd be a szemed és gondolj egy emlékre!
szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett,
minden édes csókot a számon felejtett.
De akkor tenne velem igazán szépet,
hogyha örökre nekem adna téged.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése