és nagyon kevés ember érdemli a könnyet!
Alig jöttél, máris itthagysz engemet
elmész kedves, elviszed a szívemet.
Elviszed, mégis itthagyod,
hagy dobogja szüntelenül
nélküled én meghalok!
Nem írom azt, hogy szeress de azt se, hogy gondolj rám
mert, ha nem vagyok a szívedbe vésve, hiába mondanám.
Az élet rögös útján találkoznunk kellett,
hogy hitben, szeretetben éljünk egymás mellett.
Fogd hát meg a kezemet és én veled megyek,
rád bízom magamat mert nagyon szeretlek!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése